Az örmester zrt csa


Az örmester zrt csapata szolgálatban
Antivakarin kint voltunk análisan másztam fel a fára nem vártam a bort pedig azon tini a harc után vettem két és fél méteres kólát azt mondta hogy nagy ágnes az ország vagy nagyágyú utána meg mit jelképez berugtam könyve musical teljesen kijött rajtam a fajta jelleg
Elıszó Kedves Olvasó! Miután én magam felhagytam a dohányzással és az elmúlt év folyamán több, mint 20 000 dohányosnak is sikerült a londoni kurzusaim alkalmával a nikotinfüggıségtıl megszabadulni, teljesen biztos voltam benne, hogy az Easyway - módszerem más dohányosoknál is mőködik. Mégis kétségeim voltak, hogy a ” Végre nem dohányzom!”-ot könyv formájában kiadjam. Kicsit körbeérdeklıdtem, és a válaszok nem voltak túlságosan biztatóak: „Hogyan tudna nekem egy könyv segíteni a leszokásban? Amire szükségem van, az akaraterı!” vagy „Hogyan is tudna egy könyv a rettenetes elvonási tünetek ellen segíteni?” Nagyon nehéz egy dohányzónak a leszokástól való félelmét megszüntetni, ha az egész könyvet nem olvassa el. De miért olvasná el az egész könyvet, ha a leszokástól való félelme elıtte még nem szőnt meg. Ez itt a klasszikus kérdés! Mi volt elıször a tyúk vagy a tojás? Ezekbıl a nem éppen bátorító megjegyzésekbıl kiindulva nekem is kétségeim támadtak. A kurzusaimon gyakran átéltem, hogy egy dohányos egy fontos pontot félreértett. De a kurzuson ezt mindig kitudtam javítani. De hogy tehetné meg ezt egy könyv? Pontosan emlékszem, hogy olykor milyen frusztrált voltam a közgazdász képzésem egyetemi évei alatt, amikor a könyvben egy pontot nem értettem, vagy nem értettem vele egyet és nem tudtam a könyvnek válaszolni. Egyébként arról is meg voltam gyızıdve, hogy a videó és televízió korában sok ember nincs könyvolvasáshoz szokva. Plusz még ezen felül volt egy kételyem, mert nem voltam író és ezen a területen a saját korlátaim is teljesen tudatosak voltak bennem. Biztos voltam benne, hogy egy dohányost egy személyes beszélgetésben meg tudnám gyızni arról, hogy mennyivel is szebbek a társasági szituációk nemdohányzóként és hogy mennyivel jobban tud az ember koncentrálni, vagy a stresszhelyzetekkel megküzdeni, illetve, hogy milyen könnyen és egyszerően le lehet szokni. Azt kérdeztem magamtól, hogy nem kellene-e inkább egy profi szerzıt felkeresnem. Szóval nem sok esélyt láttam arra, hogy egy könyv sikeres lehetne. Az istenek megáldottak. ”A végre nem dohányzom” az angliai megjelenése után rögtön Bestseller lett. Naponta kapok leveleket a következı vagy hasonló megjegyzésekkel: „Ez a legjobb könyv, amit valaha is írtak!”, „Ön egy zseni”, „Lovaggá kellene ütni!”, „Miniszterelnöknek kellene lennie!”, „Ön egy szent!”. Remélem, hogy ezek a megjegyzések nem szálltak túlságosan a fejembe. Teljesen egyértelmő számomra, hogy ezeket a bókokat nem az irodalmi ill. nyelvészi 4 képességeim miatt kaptam. Ezeket egy egyszerő okból kapom: mindegy, hogy egy könyvet olvas el, vagy egy kurzust látogat meg, Allen Carr Easyway módszere mőködik! Illetve ha egy könyv egy nyelven hosszútávon mőködik, akkor miért ne lenne más nyelveken is hasonló a helyzet. Egész biztos, hogy ha egy könnyő utat mutat, hogy meggyógyuljunk a betegségbıl, amely több mint hárommillió embert öl meg évente világszerte, és mindenkit érint, függetlenül a nemzetiségétıl, fajtól, vallástól vagy bırszíntıl. Lehet, hogy elveszíti a „MÓDSZER MÁGIÁJA” a hatását a fordítás hatására? Ismét megmutatta a múlt, hogy Allen Carr metódusa minden nyelven sikeres, mert már több mint 20 nyelven létezik. A német verzió egész különösen sikeres. Biztosan el tudja képzelni, hogy mennyire örülök a világ minden tájáról érkezı levélnek. Nagyon sok olyan pillanatom volt, amikor nagyon büszke voltam magamra, amióta a nikotinfüggıségnek harcot ígértem, de az egyik legszebb az volt, amikor hallottam, hogy a ” Végre nem dohányzom!” elfoglalta a német Bestseller lista elsı helyét. Ennek a könyvnek az utolsó oldalán beszélek majd egy hógolyóról, amely remélhetıleg nemsokára egy lavinává válik. Volt idı, amikor még kételkedtem abban, hogy ezt a napot megérem, mert az elején elég lassan vándorolt az általam hirdetett üzenet egyik embertıl a másikig. Idıközben sok köszönılevelet kaptam azoktól az olvasóktól, akik a ” Végre nem dohányzom!”- ot olvasták. A hír mégis nagyon gyorsan elterjedt, és Önök segítenek nekem ezzel a legtöbbet, mert most már biztos vagyok, hogy megérem azt a bizonyos lavinát. Amióta elkezdtem a dohányzásról való leszokással foglalkozni, azóta sok kudarc és csalódás ért, de pozitív tapasztalataim is vannak. A legszebb, hogy egy csoportban egészen különös és a legszélsıségesebben érdekelt emberekkel találkoztam. Azokra az egykori dohányosokra gondolok, akik az én módszeremmel szoktak le és akkora benyomást tett rájuk, hogy ık maguk is Trainer-ek akartak lenni. Ezzel kapcsolatban nagyon sok érdeklıdı van, de kevés érdeklıdı bír azokkal az elıfeltételekkel, amelyekkel a megalapozott képzést elvégezhetnék. Nagyon büszkék vagyunk azokra a német anyanyelvő Trainerekre, akik egy meglepıen rövid idı alatt egy ilyen minıségstandardot elértek. Nagyon bízom abban, hogy ha Ön a könyvet egy ıszinte, nyitott beállítottsággal olvassa és követi az útmutatásokat, akkor rövid idın belül rátalál erre a csodálatos örömre és valóban megszabadul a nikotinfüggıségtıl. Minden jót kívánok Önnek, Allen Carr London, 1998 Kövesdi Árpád Dunakeszi, 2003 5 Miért is fordítottam le ezt a könyvet? Életemben nem olvastam még ehhez hasonló könyvet, és tudomásom szerint magyar nyelvterületen nem is létezik ehhez fogható. Kerestem ezt a könyvet nagyobb országos hálózatú könyvesboltban is, de nem ismerték Allen Carr nevét. Ezért úgy gondoltam, hogy lefordítom. Több ilyen témájú könyvet olvastam már magyarul, de egyikük sem fogott meg ennyire, mint ez. Sokáig tartott, míg egyáltalán rávettem magam arra, hogy lefordítsam a könyvet. Igaz, már több mint egy éve elkezdtem, a munka kilencvenöt százalékát az utóbbi három hétben végeztem el. Ennek a könyvneka segítségével szoktam le a cigarettáról és úgy gondoltam, hogy senkit sem foszthatok meg ettıl a nagyszerő lehetıségtıl, hogy megszabaduljon a förtelmes szenvedélybetegségétıl. Természetesen elsısorban az édesapámra, anyósomra, bátyámra, szóval közeli rokonaimra gondoltam, mivel ık elég kemény dohányosok, és közel állnak hozzám, de aztán rájöttem, hogy nagyon sok olyan ember van a környezetemben aki nem beszél idegen nyelvet és ez akönyv a hasznára válhat, ezért a legjobb barátaimnak és ismerıseimnek is szánom. A könyv eredetileg angol nyelvő, én a német fordítástfordítottam magyarra. Ha bebizonyítja a módszer, hogy a dupla fordítás miatt sem veszített semmit a hatásából, és a rokonaim, közeli ismerıseim leszoknaka dohányzásról (amiben egyébként biztos vagyok), akkor mindenképp erıfeszítéseket fogok tenni annak érdekében, hogy az általam nagyrabecsült Allen Carr-ralfelvegyem a kapcsolatot és megpróbáljam hivatalosan is kiadni a könyvét Magyarországon. Nem szeretném túlságosan elhúzni a bevezetıt, hiszennem ezért olvassa a könyvet, mégis szeretném Önt egy-két praktikus tanáccsal ellátni, amit fontosnak tartok a sikerhez. Véleményem szerint három fı dolog van, ami alapvetıenszükséges, ha Ön komolyan gondolja ezt a leszokási kísérletet: 1. A könyvet egy, maximum két hét leforgása alatt nyugodt tempóban is el lehet olvasni. Én is így tettem, illetve így tennék az Önhelyében is! Így tuti biztos az eredmény! 2. Allen Carr felhívja majd a figyelmet arra, hogy mindent, amit leír kérdıjelezzen meg, és gondolkodjon el rajta. Én épp az ellenkezıjét is javasolhatnám. Higyjen vakon benne! Teljesen mindegy. Hiszen mindenképp sikerül ha eleget tesz a harmadik pontnak! 6 3. A nyitottság és a taníthatóság az élet más területein is nagyon fontos tulajdonság. Ennél a könyvnél ez fokozottan igaz! Legyen nyitott! A könyv végén található egy rövidke kérdıív, feedbackkártya. Kérem töltse ki, ha lehet sajátkezőleg és juttassa vissza hozzám valamilyen formában! Elıre is köszönöm. A könyv egyébként javítás alatt van, úgyhogy nem kell meglepıdni egy pár helyesírási ill. fogalmazási hiba esetén. Ez még a nyers fordítás komolyabb javítások nélkül, de a sürgetı igény miatt muszály most kinyomtatnom pár példányban. Sok szeretettel, Kövesdi Árpád Dunakeszi, 2003 május 2. Ps.: Mivel végre elkészült a fordítás, egy teljesen ismeretlen embertıl kaptam kölcsön egy könyvet pár napja, melynek címe: „ Leszokni a dohányzásról? Nem is nehéz ”, írta Allen Carr. Az 1985-ben írt könyvet 1988-ban, Szép Zsuzsanna fordításában adta ki Magyarországon az Idegenforgalmi Propaganda és kiadó vállalat. Hát ilyen az én formám... Ezt az újabb kiadást, mely több fejezetben is eltér az 1985 - östıl, nem fordította még le senki, legalábbis nem tudok róla... Kövesdi Árpád Dunakeszi, 2003 május 13. 7 Bevezetés „Meg fogom gyógyítani a világ összes dohányosát!” Ezt mondtam a feleségemnek. Azt hitte, meghibbantam. Érthetı, hiszen végig kellett néznie, amint kb. két évente egy igazán komoly erıfeszítésbe kezdtem, hogy a dohányzásról én magam leszokjak. Mégérthetıbb, hogy mikor a legutóbbi kísérletem után úgy bömböltem, mint egy kis gyerek, mert 6 hónap után ismét pokoli kínokat szenvedtem el. Bıgtem, mert azt hittem, hogy életem végéig tovább kellene dohányoznom, ha most nem sikerül. Óriási energiát fektettem bele ebbe a kísérletbe és tudtam, hogy soha többé nem lesz ekkora erım, hogy ezt a mártírságot még egyszer véghezvigyem. Sıt, még érthetıbb, mert ezt akkor mondtam, amikor épp az utolsó – végérvényes? - cigarettámat nyomtam el. Nem csak magamat tartottam meggyógyultnak, hanem még az emberiséget is meg akartam gyógyítani. Ha visszapillantok az életemre, elıfordul, hogy úgy érzem, mintha az egész eddigi életem csak egy felkészülés lett volna arra, hogy megoldjam a dohányzás problémáját. Sıt, a közgazdászképzés és a munkában töltött utálatos évek is felbecsülhetetlenül értékesnek bizonyultak, mert sokat segítettek a nikotinfüggıség titkainak kutatásában. Állítólag nem sikerülhet, nagy embertömegeket tartósan félrevezetni, én úgy hiszem, hogy a dohányipar éveken át mégis ezt tette. Hiszem azt is, hogy én elsıként tényleg megértettem a nikotinfüggıség mechanizmusát. Ha ez arrogánsan cseng, akkor szeretném rögtön hozzáfőzni, hogy nem az én érdemem volt, hanem az életkörülményeimbıl így adódott. Az a nagy jelentıségő nap 1983. július 15.-e volt. Akkoriban nem egy fegyencszigetrıl menekültem, de azt hiszem, hogy egy szökött fegyenc sem érezhetett nagyobb megkönnyebbülést, mint én, aki ezen a napon nyomtam el az utolsó cigarettámat. Megértettem, hogy valamit felfedeztem, amirıl miden dohányos csak álmodozik: egy egyszerő módszert, amellyel le lehet szokni a dohányzásról. Miután a módszert barátaimon és rokonokon kipróbáltam, tanácsadóvá lettem és más dohányosoknak segítettem a függıségüktıl megszabadulni. A könyv elsı fogalmazványát 1985.-ben írtam. Az egyik kudarcom vezetett ehhez az ötlethez, melyet a 25. fejezetben részletesen leírok. Kétszer keresett fel egy férfi, és mindkét alkalommal sírásban kitörve fejeztük be a beszélgetésünket. Annyira izgatott volt, hogy soha nem sikerült ıt annyira ellazítani, hogy felvegye a szavaimat. Akkor jött az ötlet, hogy ha mindent felírnék, akkor olvashatná, amikor, és amilyen sőrőn csak akarná, és ez segíthetneneki a lényeget megérteni. Ezt a bevezetıt a könyv új kiadásának alkalmából írom. Egy kis piros nyíl a borítón informál engem arról, hogy éveken át egy Bestseller volt. Azokra a levelekre gondolok, amelyeket a világ minden tájáról a dohányosoktól és a hozzátartozóiktól kaptam, a köszöneteikre, hogy megírtam ezt a könyvet. Sajnos 8 nincs idım minden levél megválaszolására, de minden egyes levélnek örülök és már egyetlen egy levél is elég fizetség lenne az egész fáradságért. Nem gyızök csodálkozni, hogy a dohányzás fenoménjáról nap mint nap tanulok valami újat. Ennek ellenére érvényesek maradnak ennek a könyvnek az alapvetı gondolatmenetei. Perfekt soha nem lehet ugye semmi, mégis van egy fejezet, amelyen semmi pénzért egy kicsit sem változtatnék meg. Ez az a fejezet, amelyet a legegyszerőbben írtam meg és véletlenül a legtöbb olvasó kedvenc fejezete: A 21. fejezet. A tanácsadásból származó tapasztalataim kiegészítéseként még ma is hasznot tudok húzni azokból a könyvre adott visszajelzésekbıl, amelyet az utóbbi öt évben kaptam. Az elsı kiadás változtatásai abból álltak, hogy a könyv mondanivalóját megpróbáltam pontosabban és tisztábban kifejezni. Különösen azokat az eseteket tartottam szem elıtt, amelyekben a módszerem csıdöt mondott és megpróbáltam ennek az okait kiküszöbölni. Ezen esetek legtöbbjében fiatalokról van szó, akiketa szüleik kényszeríttetek, hogy felkeressenek és ık maguk nem akartak a dohányzással felhagyni. Még ezeknek a dohányosoknak a háromnegyedét is meg tudtam gyógyítani. Alkalmanként egy valódi kudarcot tud az az ember jelenteni, akinek az a kétségbeesett kívánsága van, hogy leszokjon a dohányzásról. Ilyen a 25. fejezetben leírt férfi története is. Ez mélyen érint, és néha álmatlan éjszakáim vannak emiatt, mikor elgondolkodom, hogyan is tudnékennek a dohányosnak segíteni. Az ilyen balsikert nem a dohányos, hanem a saját kudarcomként tekintem, mert nekem nem sikerült elmagyarázni, hogy milyen egyszerő a leszokás és, hogy mekkora örömöt fog lelni az életben attól kezdve amint a rabságtól megszabadul. Tudom, hogy minden dohányos nem csak hogy könnyedén, hanem élvezettel le tud szokni, mégis akadnak egyes emberek, akik olyan szők látókörőek, hogy a fantáziájukat képtelenek szabadjára engedni - a leszokástól való félelem gátolja ıket, hogy új gondolataik szülessenek, soha nem értik meg, hogy ezt a félelmet éppen a cigaretta váltja ki és a leszokás legnagyobb nyeresége pontosan ettıl a félelemtıl való megszabadulásban rejlik. Ennek a könyvnek az elsı kiadását azoknak az embereknek ajánlom, akiket nem tudtam meggyógyítani. Egyébként a tanácsadásaimat azzal a garanciával vezetem, hogy ha nem sikerülne leszokni, akkor a pénzt visszaadom. Az évek folyamán a módszerem olyan sokszor lett kritizálva, de tudom, hogy minden dohányosnál hatásos. A legtöbbször ezt a panaszt hallom: ”Az Ön módszere nálam nem vált be!” A dohányosok ilyenkor elmesélik, hogy hogyan jártak el és akkor válik számomra nyilvánvalóvá, hogy az utasításaim felét semmibe vették. – Ezek után sem fér még a fejükbe, hogy miért is van az, hogy még mindig dohányoznak. Képzelje el, hogy egy labirintusban bolyong, és nem találja a kijáratot. Nálam van a labirintus térképe, és azt mondom Önnek: ”Most forduljon balra, majd jobbra. stb.” Ha Ön egy irányt kihagy, akkor a többi utasításértelmét veszti és soha nem jut ki a labirintusból. Eredetileg egyéni tanácsadásokat tartottam és csak nagyon kétségbe esett dohányosok kerestek fel. Egyesek kuruzslónak vagy affélének tartottak. Ma már a dohányzásról való leszokásnak vezetı kutatója vagyok, és 9 emberek utaznak hozzám a világ minden tájáról. Ma már csak nyolc fıs csoportfoglalkozásokat tartok, és még így sem tudok minden dohányost ellátni azok közül, akik nálam jelentkeznek, pedig a tanácsadást nem reklámozom. Ha a telefonkönyvben keres, akkor egyetlen olyan bejegyzést sem fog a nevemnél találni, amely a dohányzással kapcsolatos lenne. Minden foglalkozáson jelen van egy egykori alkoholista vagy heroinfüggı, vagy valaki, akinél több függıség is fenn áll. Kipróbáltam egy módszert heroinfüggıkön és alkoholistákon, ahol észrevettem, hogy ıket egyszerőbb meggyógyítani, minta dohányosokat - azzal a feltétellel, hogy korábban hasonló foglalkozásokon - mint például az Anonim Alkoholisták csoportjában - nem vettek részt. A módszer minden drogfüggınél alkalmazható. Legjobban az a tény nyugtalanít, hogy az ex-függık milyen könnyen visszaesnek, ami ugyanúgy érvényes heroinfüggıkre, dohányosokra, mint alkoholistákra. A legszomorúbb levelek, amiket kapok, dohányosoktól származnak, akik ezt a könyvet olvasták vagy a videókazettám segítségével szabadultak meg függıségüktıl, de ezután ismét rágyújtottak. Elıször olyan boldogok a szabadságérzésük miatt, hogy aztán másodszor is beleesnek ugyanabba a csapdába, és aztán észreveszik, hogy még egyszer nem sikerül a leszokás. Nagyon érdekel ennek a problémának a megoldása is, hogy ezek a dohányosok, hogyan tudnának ismét megszabadulni függıségüktıl, és hogy az alkohol, más drogok, illetve a dohányzás közti kapcsolatot hogyan függ össze. Úgy látom, hogy ez egy másik könyv témája lesz. Éppezen dolgozom. A legsőrőbben elhangzó kritika úgy szól, hogy ez a könyv állandó ismétléseket tartalmaz. Ezért sem fogok bocsánatot kérni. Mint azt a könyvemben elmagyarázom, a fı problémát nem a testi függıség, hanem az agymosás jelenti, amely a függıséghez erısen kapcsolódik. Mint mondtam, elég sok dicséretet és kritikát hallok. A kezdetei idıkben az orvosok szkepszissel fogadták, ma már ık a legbuzgóbb híveim. A legkedvesebb bókot, amit valaha kaptam, egy orvos mondta: csak ennyit mondott: ”Bárcsak én írtam volna ezt a könyvet!” 10 1. A javíthatatlan dohányossal még nem találkoztam Talán elıször is el kellene magyaráznom, hogy miért istartom magam képesnek egy ilyen könyv megírására. Nem, én sem pszichológus,sem orvos nem vagyok, az én kvalifikációm ennél sokkal specifikusabb. Életem 33 évét láncdohányosként töltöttem. Az utóbbi években rosszabb napokon 100 szál, más napokon sohasem kevesebb mint 3 doboz cigarettát szívtam el! Több tucat kísérletet tettem a leszokásra. Egyszer 6 hónapig nem cigarettáztam, de majd’ a falra másztam, mindig dohányosok mellé álltam, a vonaton pedig mindig a dohányzó kocsiba szálltam. A legtöbb dohányzó ember meg van gyızıdve arról, hogy leszokna még mielıtt az egészségét komoly veszély fenyegetné. Én elértem azt a stádiumot, amikor pontosan tudtam hogy a dohányzással megölöm magam. A folyamatos köhögés által okozott nyomástól krónikus fejfájásom volt. Állandóan éreztem a kopogást a vénámban amelyik homlokközépen fut fölfelé, és ıszintén azt hittem, hogy a fejem bármelyik pillanatban szétrobbanhat, és agyvérzést kapok. Habár ez megijesztett, mégsem jutottam el odáig, hogy komolyan le akartam volna szokni. Elértem azt a stádiumot, hogy már nem is próbálkoztam tovább. Tulajdonképpen nekem a dohányzás semmilyen élvezetet nem okozott. A legtöbb dohányos egyszer csak abban a tévképzetbenszenved, hogy ízlik neki a cigaretta, de ez nálam soha nem volt így. Soha nemszetettem az ízét és a szagát, mégis úgy gondoltam, hogy a cigaretta segít ellazulni ill. bátorságot és önbizalmat ad. A kisérleteimkor, amikor le akartam szokni, mindig nyomorultul éreztem magam, nem tudtam egy értékes életet cigaretta nélkülelképzelni. Végül elküldött a feleségem egy hipnoterapeutához. Meg kell mondjam, hogy rendkívül szkeptikus voltam, mert akkoriban abszolút semmit nem tudtam a hipnózisról és valamiféle démoni alakot képzeltem el szúrós, ingázó szemekkel. A szokásos illúzióim voltak, amiket a dohányosok a dohányzásról általában gondolnak - egyet kivéve – nem tartottam magamat egyakaratgyenge embernek. Az életben minden más dolgot kontroll alatt tartottam. Mégis a cigarettával ez pont fordítva volt. Azt hittem, hogy a hipnózis a motiváció megindításával van összefüggésben, és habár nem zárkózhtam el (mint a legtöbb dohányos, sürgısen le akartam szokni ), úgy gondoltam, hogy senki nem tudná nekem bebeszélni, hogy ne dohányozzak. Az egész találka tiszta idıvesztegetésnek tőnt. A terapeuta megpróbált rávenni, hogy emeljem fel a kezem és különbözı dolgokat csináljak. Úgy tőnt, semmi sem sikerül igazán. Nem veszítettem el a tudatomat. Nem estem transzba, vagy legalábbis nem hittem azt, és ezután nemcsak hogy mégis leszoktam a dohányzásról, hanem élveztema leszokást még az elvonási periódusban is. 11 Mielıtt Ön most elindulna, hogy felkeressen egy hipnoterapeutát, tisztázzunk valamit. A hipnózis egy kommunikációs eszköz, ha Önnek rossz információt adnak, akkor nem fog leszokni a dohányzásról. Nem szívesen kritizálom azt az embert akit felkerestem, mert idıközben már hulla lennék, ha nem mentem volna el hozzá. De mikor leszoktam a dohányzásról, az nem az ı fáradozásai miatt volt. Azt a látszatot sem szeretném kelteni, hogy a hipnózist lekicsinylem, épp ellenkezıleg, a saját tanácsadásaim alkalmával is használom. A szuggesztív hatása és a hatalmas ereje ugyanúgy jóra, mint rosszra felhasználható. Soha ne keressen fel egy olyan hipnoterapeutát, akit nem személyesen ajánlanak, aki iránt nem érez tiszteletet illetve bizalmat. Azokban a rémes dohányos éveimben azt hittem, hogy az életem a cigarettától függ, és inkább meghaltam volna, minthogy lemondjakróla. Manapság is gyakran megkérdezik, hogy néha nem fog –e el a régi vágy. A válaszom a következı: Soha, soha, soha – éppen ellenkezıleg. Az életem csodálatos volt. Ha a dohányzás megölt volna, akkor sem panaszkodhatnék. Nagyon sok szerencsében volt részem az életben, mégis a legcsodálatosabb, ami megesett velem az az, hogy megszabadultam ettıl a rémálomtól , ettıl a rabszolgaságtól, egy életen át szisztematikusan lerombolni a testemet és ezért még drágán meg is fizetni. Egy dolgot szeretnék már most a legelején tisztázni: Nincs semmilyen hajlamom a misztikára. Nem hiszek a varázslókban és a tündérekben. Analitikus észjárásom van és nem tudtam felfogni, hogy történhet meg velem egy ócska varázslat. Elkezdtem hát tudományos kutatásokat ovasni a hipnózisról és a dohányzásról. Abból, amit olvastam semmi nem szolgáltatott magyarázatot arra, ami velem történt. Miért volt a leszokás olyan nevetségesen egyszerő, miközben elıtte hetekig kemény depresszióban szenvedtem? Hosszú idıbe telt, míg rájöttem a dolog lényegére, fıként azért, mert a lóhoz akartam hozzá fogni a kocsit. Megpróbáltam kitalálni, hogy miért volt olyan egyszerő a leszokás, miközben a probléma abban leledzik, hogy a dohányosok miért találják olyan nehéznek a leszokást. Dohányosok borzasztó elvonási tünetekrıl beszélnek, de amikor visszatekintettem, és ezekre a rémségekre próbáltam emlékezni, egyszerően nem sikerült, mert nem voltak. Nem volt semmiféle testi fájdalmam. Minden a fejben játszódott le. Ma abból áll a teljesidıs állásom, hogy más embereknek segítek , hogy a szokásuk terhét levetkızzék. Ebben nagyon, nagyon sikeres vagyok. A segítségemmel ezer meg ezer dohányos meggyógyult. Egy dolgot szeretnék az elejétıl fogva kihangsúlyozni: javíthatatlan dohányos nem létezik. Én még mindig nem találkoztam olyasvalakivel, aki annyira függı lett volna mint én (vagy legalábbis annyira beképzelte volna magának a függıséget). Mindenki le tud szokni a dohányzásról, sıt mindezt könnyedséggel megteheti. Alapjában véve a félelem az, ami az embereket további dohányzásra sarkallja, a félelem, hogy az élet cigaretta nélkül nem lesz többé olyan értékes, a félelem, hogy az embernek valamit nélkülöznie kell. Az élet ››nélküle‹‹ nem csak ugyanolyan értékes, hanem sok 12 szempontból végtelenül több élvezetet nyújt, melyekközül a több energia, egészség, és pénz a legcsekélyebb elınyöket jelentik. Minden dohányos könnyen le tud szokni a dohányzásról – Ön is! Önnek csak annyit kell tennie, hogy teljes lelki nyitottsággal végigolvassa ezt a könyvet. Minél többet ért meg belıle, annál könnyebben fog menni. Sıt, ha egyetlen szót sem ért meg belıle, de pontosan betartja az utasításokat, akkor is könnyen fog menni. A legfontosabb: Ön nem fogja magát egy életen át vonszolni és állandóan a cigarettát siratni illetve nem kell veszteség érzésében szenvednie. Csupán érthetetlen lesz Önnek, hogy miért is dohányzott olyan sokáig. Mégis elıbb azért szeretném figyelmeztetni Önt. Csak két ok van, ami a módszeremet meghiusíthatja: 1. Ha Ön eltér az útmutatásaimtól. Egyesek ezt bántónak találják, hogy ennyire makacsul ragaszkodom bizonyos tanácsokhoz. Például fel fogom szólitani, hogy ne tegyen semmilyen kisérletet a dohányzás korlátozására, vagy hogy ne vegyen segítségül semmilyen pótló dolgot mint például édességet, rágógumit stb. (Fıleg akkor ne ha ez nikotint tartalmaz). Ezen a ponton annyira dogmatikus vagyok, mert tényleg nagyon jól kiismerem magam ezen a területen. Nem tagadom, hogy sok olyan ember van, aki ilyen trükkökel le tudott szokni a dohányzásról, ennek ellenére ık mégsem emiatt a trükk miatt szoktak le. Vannak emberek, akik egy függıágyon, állva tudnak szeretkezni, mégsem ez a legegyszerőbb módszer. Minden, amit Önnek mondok, annak van értelme: mégpedig az, hogy Önnek a leszokást megkönnyítse és ezáltal a sikert biztosítsa. 2. Ha Önbıl hiányzik a megértés. Ne tartson semmit egyértelmőnek. Ne csak azt gondolja át, amit Önnek elmondok, hanem a saját véleményét is és azt is amit a társadalom tanított Önnek a dohányzásról. Például mindenki, aki a dohányzást egy rossz szokásnak tartja, meg kellene kérdeznie önmagát, hogy miért szoknak le könnyedén az emberek, egyébként kellemes szokásokról, miközben olyan nehéz leszokni valamirıl, ami förtelmes íző, egy vagyonba kerül és megöl minket. Aki azt hiszi, hogy egy cigaretta a számára élvezet, meg kellene kérdeznie magát, hogy az életben más, végtelenül élvezetesebb dolgokat miért teszi vagy tudja abbahagyni. Miért kell rágyújtania, és miért fogja el a pánik, amikor ezt nemteszi? 13 2. Az egyszerő módszer E könyv célja, hogy egy belsı beállítottságot közvetítsen Önnek, amely lehetıvé teszi, hogy az elsı pillanattól kezdve lelkesedve fogjon neki, mintha Ön egy szörnyő betegségbıl gyógyulna fel. – ellentétben a szokásos módszerekkel, ahol olyan érzéssel indul neki, mintha a Mount Everestet kellenemegmásznia és a következı heteket azzal tölti, hogy cigaretta után sóvárog és minden más dohányost irigyel. Idıvel már csak csodálkozni fog amikor a cigarettára gondol. Hogy is tudta Ön ezt a cájgot valaha is elszívni? Irígység helyett sajnálattal fog tekinteni a többi dohányosra. A dohányzást feltétlenül csak akkor hagyja abba, amikor már a könyvet végigolvasta. Ez Önnek talán paradoxnak tőnik. Késıbb el fogom magyarázni, hogy a cigaretta abszolut semmit nem nyújt Önnek. A sok dohányzás körüli rejtvények egyike, hogy amikor éppen dohányzunk, megfigyeljük a cigarettát és megkérdezhetjük magunktól, hogy tulajdonképpen miért is szívjuk. A cigaretta csak akkor válik értékessé, amikor nincs. De mégis egyszerően tételezzük fel, hogy Ön nikotinfüggınek tartja magát, függetlenül attól, hogy ez Önnek most tetszik vagy nem. Ha Ön meg van gyızıdve a függıségérıl, akkor Ön soha nem tud teljesen ellazulni vagy koncentrálni anélkül, hogy rágyújtana.Tehát ne próbáljon leszokni, mielıtt az egész könyvet el nem olvasta. Az olvasás közben a dohányzás iránti vágya fokozatosan csökkenni fog. De el se kezdje, ha csak félig van meggyızıdve. Az fatálisan végzıdhet. Ne felejtse el: Önnek egyszerően csak be kell tartania az útmutatásaimat. Ha visszatekintek a könyv elsı kiadása óta eltelt 5évre, azt mondhatom, hogy emiatt az útmutatás miatt, miszerint a könyv végéig tovább kell dohányoznia, több frusztráció ért mint bármely más miatt, eltekintve a 28 fejezettıl: „A megfelelı idıpont”. Amikor leszoktam a dohányzásról, ezzel egyidıben sok rokonom és barátom is leszokott, csak azért mert én megtettem. Azt gondolták: „Ha ı megcsinálja, akkor mindenki meg tudja.” Az évek múlásával idırıl idıre elejtettem egy-egy rövidke megjegyzést azok körében, akik nem szoktak még le, hogy milyen szép is az élet szabadon! Amikor aztán ez a könyv megjelent, odaajándékoztam egyet egy kemény fickónak, aki még mindig tovább pöfékelt. Feltételeztem, hogy ha még a legunalmasabb könyv is lenne, melyet valaha írtak, el fogja olvasni, mert egy barátja írta. Mikor hónapokkal késıbb megtudtam, hogy még azt a fáradtságot se vette, hogy végigolvassa, akkor meg voltam lepıdve és meg voltam sértve. Sıt, azt is észrevettem, hogy az akkori legjobb barátom , akinek egy eredeti dedikált kiadást ajándékoztam, nem hogy nem olvasta el, hanem egyszerően továbbajándékozta. Akkoriban meg voltam sértıdve, de nem vettem figyelembe azt a rettenetes félelmet, amelyet a nikotinfüggıség kelt egy dohányosban. Ez a félelem erısebb lehet, mint bármilyen barátság. Ez majdnem váláshoz vezetett. Anyám egyszer azt kérdezte a feleségemtıl: „ Miért nem fenyegeted meg, hogy elhagyod, ha nem szokik le a dohányzásról?” A feleségem így válaszolt: „Mert, akkor elhagyna.” 14 Szégyenlem beismerni, de azt hiszem, hogy igaza volt. Olyan nagy a félelem, melyet a dohányzás az emberben ébreszt. Most már tisztán látom, hogy sok dohányos azért nem olvassa el a könyvet, mert észreveszik, hogy le kell szokniuk a dohányzásról, ha megteszik. Egyesek tudatosan csak egy sort olvasnak naponta, hogy eltolják azt a végzetes napot. Most már tisztában vagyok azzal, hogy sok olvasót a szerettei kényszerítik a könyv elolvasására. Tekintsen a dologra következıképpen: Mit veszíthet? Ha az olvasmány után nem szokik le a dohányzásról, akkor sincs rosszabb helyzetben mint most. Nincs semmi vesztenivalója a dolgon, csak nyerhet vele!Ha egyébként egy pár napja vagy hete már nem dohányzik, de nem biztos benne, hogy dohányos, exdohányos vagy nemdohányos akkor hagyja a cigarettát a könyv olvasásakor. Ön gyakorlatilag már nemdohányos. Most már csak arról van szó, hogy az építménye alapját bepótolja. A könyv végére egy boldog nemdohányos lesz Önbıl. A módszerem alapvetıen teljességgel ellentétes az eddig ismert leszokási módszerekkel. A normál módszer annyit jelent, hogy a dohányzás jelentıs hátrányait felsoroljuk és azt mondjuk: „Ha elég hosszú ideig ellen tudok állni a dohányzásnak, akkor végül el fog tőnni a dohányzás utáni vágyam. Aztán ismét élvezhetem az életet és nem leszek a dohány rabja.” Ez a logikus módszer, és nap mint nap ezer meg ezer dohányos próbálkozik meg ennek a módszernek valamilyen válfajával, hogy leszokjon a dohányzásról. Mindenesetre elég nehéz ezzel a módszerrel sikert elérni, mégpedig a következı okok miatt: 1. Tulajdonképpen a probléma nem a dohányzásról való leszokásban van. Mindig, amikor Ön elnyom egy cigarettát, leszokik a dohányzásról. Egy napon talán elég nyomós okot talál arra, hogy azt mondja: „Nem akarok többet dohányozni .” Minden dohányosnak vannak minden nap ilyen okai, és az okok sokkal nyomósabbak annál, mint gondolná.A valódi problémát a második nap ill. a tizedik vagy tízezredik nap jelenti, amikor Ön egy gyenge pillanatában, pityókás pillanatában, vagy éppen egyerıs pillanatában rágyújt egy cigarettára. Mivel drogfüggıségrıl van szó, kívánni fog egy második cigarettát és hirtelen azon kapja magát, hogy már megint dohányzik. 2. Az egészségünkre irányuló veszélyek miatt szokunk le a dohányzásról. Az eszünk azt mondja: „Szokj le róla! Tökfej vagy!” De a valóságban ez csak nehezebbé teszi a leszokást. Például akkor is dohányzunk, amikor idegesek vagyunk. Mondja el egy dohányosnak, hogy a legjobb úton halad , hogy megölje magát, és az elsı amit tenni fog, hogy egy cigaretta után nyúl. Anglia vezetı rákkutatási klinikája, a Royal Marsden Kórház elıtt több dohányos ácsorog, mint az összes többi klinika elıtt az országban. Az egyszerő módszerem lényege a következıkben rejlik: Felejtse el azokat az okokat, amiért le akar szokni, nézzen a cigarettaproblémájával szembe és tegye fel Önmagának a következı kérdéseket: 15 1. Mit nyújt nekem a dohányzás? 2. Tényleg élvezem? 3. Valóban rá vagyok kényszerítve, hogy egy életen át ezt a cuccot a számba vegyem, megfojtsam magamat és ezért még drágán meg isfizessek? A kellemes valóság az, hogy Önnek a dohányzás abszolút semmit sem nyújt. Hadd tisztázzam ezt a dolgot teljesen: Nem azt mondom, hogy a dohányzás hátrányai az elınyeit felülmúlják – ezt tudja mindendohányos. Azt gondolom, hogy a a dohányzás egyáltalán semmit nem nyújt. Az egyetlen érdeme, melye valaha is volt, az egy tásasági pluszpont volt. Ma már a dohányosok is inkább aszociális viselkedésnek tartják a dohányzást. A legtöbb dohányos szükségesenk tartja, hogy racionális magyarázatot találjon arra, hogy miért dohányzik. De ezek az okok mind csak ámítások és illúziók. Elsıként ezeket az ámításokat és illúziókat fogjuk szépen rendbe rakni. Észre fogja venni, hogy Önnek valójában semmi feladni valója nincs, illetve nemdohányosként csodálatos pozitív dolgokatkap majd ajándékul, melyek közül az egészség és pénz csak két dolog. Amikorra azillúziója elszáll, hogy az élet cigaretta nélkül nem olyan élvezetes, amikorra tudatossá válik, hogy az élet ››nélküle‹‹ nemcsak hogy ugyanolyan élvezetes, hanem még élvezetesebb, amikor az az érzés teljesen elmúlik, hogy valamit nélkülöznie kell vagy valamit elmulaszt teljesen elmúlik, akkor majd visszatérhetünk az egészségre és a spórolt pénzre - és a tucatnyi további jó okra, amely miatt érdemes leszokni. Ezek a felismerések további pozitív segítségekké válnak, amelyek Önt a valódi célja elérésében támogatni fogják: hogy az életét teljes egészében élvezhesse, miután a dohánytól megszabadult. 3. Miért is olyan nehéz a leszokás ? Mint már korábban elmagyaráztam, a saját függıségem vezette az érdeklıdésemet erre a témára. Mikor végül leszoktam, olyan volt mint egy csoda. A korábbi kísérleteimnél mikor le akartam szokni, heteken át szenvedtem kemény depressziókban. Néha-néha relatív boldog voltam, de a következı napon mégis visszaestem a depresszióba. Olyan ez, mint amikor ki akarnánk mászni egy csúszós verembıl, de amikor már majdnem fent vagyunk és látjuk a napot, mégis visszacsúszunk. Végül ismét meggyújtjuk azt a híres cigarettát, amely förtelmes íző és kínozzuk az agyunkat, hogy miért is kell ezt tennünk. Az egyik kérdés, amit a dohányosnak felteszek a tanácsadás elıtt, hogy „Le akar szokni a dohányzásról?” Valahol ez egy buta kérdés. Minden dohányos szívesen leszokna. Amikor az ember a legmegrögzöttebb dohányost kérdezi: „Ha visszatekerhetné az idıt, ahhoz az idıponthoz, amikor Ön még nem volt 16 nikotinfüggı, akkor a mai tudásszintjével rendelkezveismét rászokna a cigarettára? ” , a válasz legtöbb esetben: „Soha az életben.” Minden dohányos érzi, hogy valami ördögi dolog által van megszállva. Eleinte az ember még bebeszéli magának, hogy „Ismét leszokok róla, de nem mától hanem holnaptól.” Végül elérjük azt a pontot, amikor azt gondoljuk, hogy vagy nincs elég akaraterınk, vagy a cigaretta tartalmaz valamit, amire szükségünk van, hogy élvezzük az életet. Mint azt korábban már mondtam a probléma nem az, hogy megértessem miért olyan könnyő a leszokás, hanem sokkal inkább azt kell elmagyarázni, miért olyan nehéz. Kell, hogy legyen valamilyen magyarázat arra, hogy miért is szokik rá egyáltalán olyan sok ember, vagy hogy a népesség 60%-a legalább egyszer miért dohányozott. Ez az egész dolog a dohányzással kapcsolatban különösen rejtélyes. Az egyetlen dolog, amiért belekezdünk, azok az ezrek, akik már benne vannak. Mégis mindenki azt kívánja közülük, hogy bárcsak sose kezdte volna el és elmeséli, hogy ez csak tiszta idı és pénzkidobás. Nem egészen hisszük el, hogy ı ezt nem élvezi. A dohányzást a felnıttség egyik jelének tekintjük és azon fáradozunk, hogy függıek legyünk. Aztán az életünk többi részét azzal töltjük, hogy a gyermekeinknek bemagyarázzuk, hogy nehogy elkezdjék és mi magunk ismegpróbálunk leszokni. Azzal is töltjük életünket, hogy a mi kis kínunkért drágán megfizetünk. Egy átlag dohányos, aki napi egy dobozzal kijön, az életében kb. 5 000 000 forintot ad ki cigarettára. Mit csinálunk ezzel a pénzzel? (Még az sem lenne olyan rossz, ha az ablakon hajítanánk ki!) Arra használjuk fel, hogy szisztematikusan rákkeltı kátrányanyagokkal összecsomósítjuk a tüdınket és lassan, fokozatosan eltömítsük és megmérgezzük a véredényeinket. Minden nap minden izmunktól és szervünktıl egyre több oxigént vonunk el, úgyhogy napról napra egyre renyhébbek és tehetetlenebbek leszünk. Önmagunkat ítéljük egy koszos életre, rossz lehelletre, sárga fogakra, égésnyomokra, koszos hamutartókra és az állott füst visszataszító bőzére. Ez nem más mint, hogy rabszolgaság egy életenát. Fél életünkben olyan szituációkban vagyunk, ahol a társadalom megtiltja a dohányzást. (Iskolák, metró, színházak, kórházak, templomok stb.). Minden kísérletkor, mikor le akarunk szokni, vagy csak korlátozni akarjuk a cigarettázást ,nyomorultul érezzük magunkat. Az életünk másik felében szabad dohányoznuk, de azt kívánjuk bárcsak ne kellene. Milyen hobbi az olyan, amelyet szívesen a szögre akasztanánk, de sóvárgunk utánna, ha tényleg mellıznünk kell. Egy életen át a társadalom fele által mintegy kirekesztettként vannak kezelve, sıt még ennél is rosszabb. Egy különben inteligens, értelmes emberi lény egy életen át bünteti magát saját maga megvetésével. A dohányosnak csak magávalszemben marad megvetése, amikor meggondolatlanságból elolvassa az apróbetős figyelmezetést, vagy amikor egy szájszag- ill. rákellenes kampány indul, mikor légzési nehézségei vannak, szúrást érez a mellkasában, vagy mikor ı az egyedüli dohányos egy nem dohányzó csoportban. Milyen elınye származik ebbıl, hogy a tudatalattijában ezekkel a szörnyő fekete árnyakkal kell élnie. ABSZOLÚT SEMMI! Gyönyör? Élvezet? Kikapcsolódás? Segítség? Energia injekció? Merı, színtiszta illúziók, kivéve ha Ön a 17 szoros cipı hordását élvezetnek nevezi, mert mindig olyan kellemes amikor lehúzza azt. Mint mondottam, a valódi probléma nem csak abban áll, hogy kitaláljuk, miért vannak a dohányosoknak nehézségeik, hanem hogy valaki miért is dohányzik egyáltalán. Valószínőleg most azt mondja: „Mindez szép és jó, de ha valakai egyszer rászokott a szivarra vagy cigarettára, akkor nagyon nehéztıle megszabadulni.” De miért lenne ez olyan nehéz, és miért kell egyáltalán dohányoznuk? Dohányosok egy életen át keresik ezekre a kérdésekre a válaszokat. Egyesek tartanak az elviselhetetlen elvonási tünetektıl. A valódi elvonási tünetek a nikotinról való leszokás esetén annyira csekélyek (lásd 6. fejezet), hogy a legtöbb dohányosnak nem is jut el a tudatáig, hogy drogfüggı. Mások azon a véleményen vannak, hogy a cigaretta egyintenzív élvezetet nyújt. Na ezt épp nem teszi! Piszkos, undorító holmi. Kérdezzen csak meg egy X – tetszés szerinti dohányost, aki beképzeli magának hogy csak az íze miatt dohányzik, lemondana-e a cigarettarıl, ha a cigarettája elfogyna és csak egyféle márkát lehetne kapni, ami neki egyáltalán nem ízlik. A dohányos inkább szívna ócska kenderkötelet, mint egyáltalán semmit. Az élvezetnek semmi köze ehhez. Nekem például ízlika homár, de soha nem értem el azt a stádiumot, hogy napi 20 homárt kellettvolna elfogyasztanom. Más dolgokat élvezünk az életben, de mégsem érezzük azt a szerencsétlen érzést, ha éppen nem áll rendelkezésünkre. Egyesek mélyen a pszichéjükbe ásnak okokat keresni, a „Freudi szindróma” szerint „Gyermek az anyja keblén”. De a valóságban ezépp fordítva van. Pontosan ezért kezdünk el általában dohányozni, mert meg szeretnénk mutatni, hogy felnıttünk és érettek vagyunk. Ha a többi ember elıtt egy cuclit kellene szopogatnunk, akkor az elviselhetetlenül égı lenne. Egyesek viszont azt hiszik, hogy épp ellenkezıleg, az a Macho- érzés, hogy füstöt vagy tüzet fujtatnak az orrlyukukon. Ez az argumentum sem áll meg a lábán. Egy égı cigaretta az orrlyukban nevetséges lenne. Mennyivel nevetségesebb, rákkeltı kátrányanyagokat belélegezni a tüdınkbe. Egyesek azt mondják: „Ennek a kezemhez van valami köze!” Miért kell akkor a cigarettát meggyújtani? „Ez egy orális kielégülés.” Minek akkor rágyújtani? „Az az érzés, ahogyan a füst kitölti a tüdımet” Egy iszonyú érzés - ezt az emberek fulladásnak nevezik. Sokan azt hiszik, a dohányzás segít az unalom ellen. Ez is egy tévedés. Az unalom egy lelki állapot. Harminchárom éven át hittem azt, hogy a dohányzás ellazít, önbizalmat és bátorságot ad. Egyidejőleg tudtam, hogy megöl és egyvagyonba kerül. Miért nem mentem el egy orvoshoz és kértem tıle valamilyen alternatívát, amely ellazít, önbizalmat és bátorságot ad? Nem tettem, mert tudtam, hogy felajánlott volna valamilyen alternatívát. Nem ez volt a valódi ok, ezcsak a kifogás volt. Egyesek azt mondják, hogy ık csak azért dohányoznak, mert a barátaik is dohányoznak. Ezek tényleg ennyire buták? 18 A legtöbb dohányos, aki elgondolkodik rajta, legtöbbször arra az eredményre jut, hogy a dohányzás csak egy szokás. Ez sem egy valódimagyarázat, de mivel minden más racionális magyarázatot el kellett hogy vessen, úgy tőnik ez az egyetlen bocsánat, mely megmaradt. Sajnos ez a következtetés is téves. Naponta változtatjuk a szokásainkat, ezek közül a nagyon élvezeteseket is. Az étkezési szokásaim még a dohányos korszakomból származnak. Sem reggel sem délben nem eszek, naponta csak egyszer étkezek, azt is este. Mégis mikor nyaralunk, a reggeli a kedvenc étkezésem. Azon a napon, mikor visszatérünk a nyaralásból, a legkisebb megerıltetés nélkül állok vissza a normál étkezési szokásaimra. Miért függünk egy olyan szokástól, amely rettenetes íző, megöl minket, egy vagyonba kerül, koszos és undorító és melyet legszívesebben abbahagynánk, hogy ha az egész amit tennünk kellene érte, csak annyi, hogy egyszerően letesszük? Miért olyan nehéz ez? A válasz így hangzik: Nem nehéz. Nevetségesen egyszerő. Amint Ön a valódi okokat megérti és rájön, hogy miért is dohányzik, le fog szokni róla – csak úgy. Legkésıbb három hét múlva Ön csak csodálkozni fog, hogy miért is cigarettázott egyáltalán ennyi ideig. Olvasson tovább. 4. Közönséges csapda A dohányzás a legrafináltabb, legközönségesebb csapda, amely csak létezik. Ember ilyen zseniálisat nem is tudna kitalálni. Mi fog meg bennünket eleinte? Felnıttek ezrei, akik már benne csücsülnek. Igaz İk figyelmeztetnek bennünket, hogy a dohányzás egy koszos, undorító szokás, amelyvégül elpusztít és elszegényít bennünket, de mi nem hisszük el, hogy semmilyen élvezetet nem nyújt nekik. A dohányzás sok tragikomikus aspektusának egyike, hogy mennyire keményen kell dolgoznunk azon, hogy függıek legyünk. Ez az egyetlen csapda, amiben nincs csali és sajtdarab. Amirıl lemondunk, az nem a felséges íző, hanem a borzalmas íző cigaretta. Ha az elsı cigaretta olyan felséges lenne,akkor elkezdene a vészcsengı sivítani és inteligens ember módjára megérthetnénk, hogy miért is mérgezi magát az felnıtt emberek fele. De, mivel az elsı cigaretta borzalmas íző, a fiatal elménk biztonságban érzi magát, hiszen soha nem válunk függıvé és azt hisszük, hogy bármikor le tudnánk szokni, mivel a cigaretta nekünk semmilyen élvezetet nem jelent. Ez a az egyetlen drog a természetben, mely visszatart valakit attól, hogy elérje a célját. A fiúk sokszor azért szoknak rá, mert keménynek akarnak látszani – egy Humphrey Bogart/ Clint Eastwood imidzset akarnak magukra húzni.Pedig a cigarettával kapcsolatban mindennek elképzelheti magát, csak keménynek nem. Megkockáztatja hogy letüdızze, és ha túl sokat szívott, akkor elıször megszédül, 19 majd rosszul lesz. Akkor már csak a többi sráctól akar elválni, azt a piszkos cuccot elhajítani. Lányok elsısorban a cool, világlátott, tapasztalt fiatal nıt akarják eljátszani. Mindannyian láttuk már, hogyan pöfékelik a cigarettájukat és milyen nevetségesen néznek ki ekkor. Ha a srácok egyszer csak megtanulták, hogyan nézzenek ki erısnek és férfiasnak, és a lányok coolnak és tapasztaltnak, akkor azt kívánják, bárcsak soha ne gyújtottak volna rá. Aztán megpróbáljuk egész maradék életünkön át, megmagyarázni, hogy miért is dohányzunk, a gyerekeink lelkére kötjük, nehogy ugyanabba a csapdába essenek és idınként mi magunk is megpróbálunk kiszabadulnibelıle. A csapda úgy van kialakítva, hogy csak stresszes szituációkban próbáljunk meg leszokni, teljesen mindegy hogy éppen egészségügyi problémánk van, pénzszőkén vagyunk vagy éppen azért mert olyan érzésünk van, hogykülöncként kezelnek. Amint leszokunk, még több stressz ér bennünket (a rettegett elvonási tünetek), és most a szer nélkül kell túljutnunk ezen, mely eddig megkönnyítette a stresszes helyzeteket. (A jó öreg mankónk: a cigaretta). Egy pár gyötrelmes nap után arra a következtetésre jutunk, hogy biztos rossz idıpontot választottunk. Ki kell várnunk egy stresszmentes idıszakot, de mikor ez elérkezik, eltőnik az ok is, amiért le kellene szoknunk. Természetesen soha nem fog elérkezni ez az idı, mert úgyis meg vagyunk gyızıdve arról, hogy az életünk egyre stresszesebb lesz. Mikor elhagyjuk a szülıi házat, a dolgok természetes menete, hogy alapítunk egy saját háztartást, s jön a jelzáloghitel, gyerekek, felelısségteljes munkahelyi feladatok stb. Ez egy tévedés. A valóságban minden élılény a legstresszesebb idıszakát korai gyemekkorban és a pubertáskorban éli át. Hajlamosak vagyunk a felelısséget és a stresszt felcserélni. Dohányosok automatikusan több stresszt éllnek át, mert a nikotinsemmiképpen sem ellazít vagy stresszt csillapít, ahogyan azt a reklámok akarják bebeszélni nekünk. Pont az ellenkezıjét teszi, feszültebbé sıt idegesebbé tesz. Sıt még a dohányosok, akik a dohányzásról leszoktak (a legtöbben megteszik ezt egyszer vagy többször életükben) teljesen boldogan és elégedetten eléldegélnek, mégis hirtelen visszaesnek a függıségbe. A dohányzás összehasonlítható azzal, amikor valaki egy óriási labirintusba kerül. Amikor benne vagyunk, a gondolataink elködösülnek és összezavarodnak majd életünk hátralévı részét azzal a kísérlettel töltjük, hogy kitaláljunk. Sokaknak közülünk sikerül végül, késıbb mégis belelépünk ugyanabba a csapdába. Én harminchárom éven át bolyongtam és kerestem a kiutat a labirintusból. Mint minden dohányos, egyszerően nem láttam át. Hála szokatlan körülmények összetalálkozásának, melyek között nem szerepel a fizetésem, sikerült a menekülés. Ezután azt akartam megtudni, hogy miért találtam olyan iszonyatosan nehéznek a leszokást ill. mikor végre sikerült abbahagyni, hogyanlehetett az, hogy nem csak egyszerő volt, hanem még élvezetet is nyújtott. Amióta leszoktam a dohányzásról, a hobbim volt és késıbb a hivatásommá lett, hogy nyomára bukkanjak annak a sok rejtélynek, melyeta dohányzás állít elénk. Ez egy kényes , izgalmas Puzzle és gyakorlatilag megoldhatatlan, mint a Rubik-kocka. 20 Mégis, mint minden más komplikált türelemjátéknál egyszerő a megoldás - ha az ember ismeri azt. Én ki fogom Önt vezetni ebbıl a labirintusból és gondoskodom róla, hogy soha többé ne kerüljön vissza bele. Cak annyit kell tennie, hogy követi a tanácsaimat.Ha Ön csak egyszer a rossz utat választja, minden további útmutatásom értelmetlen. Szeretném még egyszer kifejezetten hangsúlyozni, hogy mindenki egyszerően leszokhat a dohányzásról, de elsıként a tényekkel kell szembenéznünk. Nem, nem azokra a tényekre gondolok, melyek félelmet keltenek bennünk s megrémisztenek. Tudom, hogy ezeket már ismerik.Már van elég információjuk a dohányzás káros hatásairól. Ha ezek Önt távol tartanák a dohányzástól, akkor már leszokott volna. Azokra gondolok, hogy miért tartjuk a leszokást oly nehéznek. Hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, meg kell tudnunk a valódi okot, miért is dohányzunk. 5. Miért dohányzunk tovább? Mindannyian idióta okokból kezdünk el dohányozni, legtöbbször csoport- kényszerőségbıl vagy társaságban, de miért dohányzunk tovább ha észrevesszük, hogy függıek lettünk? Egy átlagdohányosnak fogalma sincsen arról, hogy miértdohányzik. Ha a valódi ok ismert lenne elıtte, akkor leszokna. Tanácsadásaim alkalmával dohányosok ezreinek tettem fel ezt a kérdést. A valódi ok minegyiknél ugyanaz, a válaszok mégis végtelenül sokfélék. A tanácsadás ezen részét találom a leginkább szórakoztatónak, egyidejőleg viszont a leginkább részvétkeltınek is. Minden dohányos tudja a szíve mélyén, hogy egy félkegyelmő tökfej. Tudják, hogy a függıségük kezdete elıtt semmi nem kényszerítette ıket, hogy dohányozzanak. A legtöbben emlékeznek, hogy milyen rosszul esett az elsı cigaretta, és hogy nagy erıfeszítésükbe került, míg dohányossá küzdötték fel magukat. Gyakran irritálja ıket, hogy a nemdohányosnak semmi sem hiányzik, és hogy tréfálkoznak rajtuk. Mindazonáltal a dohányosok inteligens, ésszel megáldott emberek. Tudják, hogy óriási egészségügyi rizikót vesznek magukra, és hogy életük során egy egész vagyont adnak ki cigarettára. Emiatt van szükségük racionális magyarázatokra, melyekkel igazolhatják a szokásukat. A tényleges ok, amiért a dohányosok mindig tovább dohányoznak, az egy rafinált kombinációja bizonyos faktoroknak, melyeket a következı két fejezetben írok le. 1. Nikotinfüggıség 2. Agymosás 21 6. Nikotinfüggıség A nikotin, egy színtelen olajszerő vegyület, a dohányban lévı drog, mely a dohányost függıvé teszi. Gyorsabban képez függıséget, mint bármelyik más az emberiség álltal ismert drog, legtöbbször elég hozzá egyetlen cigaretta. Minden egyes szívás (slukk) egy kis dózis nikotint szállít a tüdın keresztül az agyba és ez a dózis gyorsabban hat mint a heroin, amit a kábítós a vénájába spriccel. Ha valaki egy cigarettát húsz slukkból tud elszívni,akkor egyetlen cigarettából húsz adag drogot kap. A nikotin egy gyorsan ható drog és a nikotinszint a vérben harminc perc alatt kb. a felére egy óra múlva a negyedére csökken. Ez magyarázza, hogy a legtöbb dohányos miért 1 dobozzal szív el naponta. Amint a dohányos elnyomja a cigarettacsikket, elkezdi a nikotin gyorsan elhagyni a szervezetet és a dohányos elkezd elvonási tünetekben szenvedni. Ezen a ponton kell hogy tisztázzuk a széles körben elterjedt véleményt az elvonási tünetekkel kapcsolatban. Ön azt hiszi, hogy az elvonási tünetek egyenlıek azzal a szörnyő traumával, melyben szenved, mikor megprópál leszokni vagy arra kényszerítik, hogy szokjon le a dohányzásról. Ennek a traumának mégis elsısorban pszichikai okai vannak. A dohányos úgy érzi, hogy elrabolták tıle a támaszát ill. a szórakozását. Ezt késıbb részletesen elmagyarázom. A tényleges elvonási tünetek nikotinelvonásnál annyira csekélyek, hogy a legtöbb dohányos soha nem lesz tudatában annak, hogy ı tényleg drogfüggı. Mikor azt a kifejezést használjuk, hogy nikotinfüggı, akkor általában azt gondoljuk ezzel, hogy egyszerően hozzászoktunk a dohányzáshoz. A legtöbb dohányos rémülten utasítja el magától a drogokat, mégis éppen az: drogfüggı. Szerencsére könnyő ettıl a drogtól megszabadulni, de elsıként el kell fogadnia,hogy Ön függı. A nikotinelvonásnál nem szenved az ember semmilyen testi fájdalomban. Ez inkább az üresség nyugtalanító érzése, az érzés, amiért a dohányosok azt hiszik, hogy a kezeikkel kellene valamit tenniük. Ha sokáig tart ez az érzés, akkor a dohányos ideges lesz, bizonytalan, feszült és ingerlékeny. Ez olyan mint az éhség - egy méreg után, a nikotin után. Hét másodperccel a cigaretta meggyújtása után ismét új nikotin áll rendelkezésre és a vágyakozásnak vége. Felválltja az ellazulás és az önbizalom érzése, melyet a cigaretta közvetít a dohányosnak. Az elején, mikor elkezdtünk dohányozni az elvonási tünetek illetve azok megszüntetése annyira jelentéktelenek voltak, hogy észre sem vettük milyen folyamat zajlik le körülöttünk. Mikor elkezdünk rendszeresen dohányozni azt hisszük, hogy vagy megtanultuk élvezni a cigarettát, vagy egyszerően csak ››hozzászoktunk, megszoktuk‹‹. A valóság az, hogy már függık vagyunk , nem vesszük észre, de a kis nikotinbestia már befészkelıdött a szervezetünkbe és ezt továbbra is táplánunk kell. Senkit nem kényszeritenek rá. Az egyetlen ok amiért 22 mindenki tovább dohányzik, hogy mértékkel vagy mértéktelenül az mindegy, abban áll, hogy a kis bestiának eledelt szerezzünk. Az egész dohányzás tele van egy sor rejtéllyel. Minden dohányos tudja, hogy egy tökfej és valamilyen kellemetlen csapdába esett. A legtragikusabb vonatkozása a dohányzásnak az én szemszögembıl, hogy a dohányos acigaretta álltal csupán azt a belsı lelki békét, nyugalmat ill. önbizalmat kapja vissza, melyet a teste minden további nélkül birtokolt mielıtt a függısége elkezdıdött volna. Biztosan ismeri azt az érzést, mikor az egyik szomszédnál egész nap szól a riasztó vagy mikor Önnek egy kisebb, de huzamosabb ideig tartó terhet, háborgatást kell elviselnie. Aztán amikor hirtelen elhallgat a lárma – a béke és nyugalom csodálatos érzése tölti el. De hát ez nem valódi béke, hanem csak a háborgatás vége. Mielıtt a nikotin csapdájába kerülünk, nem hiányzik a testünknek semmi. Aztán nikotint kényszerítünk rá és mikor a cigarettát elnyomjuk, már elvonási szimptómákban szenvedünk. – nem testi fájdalom, csak az üresség érzése. Ennek az érzésnek tudatában sem vagyunk, mégis úgy hat ez a szervezetünkben, mint egy csöpögı vízcsap. Racionálisan nem értjük ezt meg. Nem is kell a továbbiakban, hogy megértsük. Csak annyit tudunk, hogy ismét szeretnénk egy szál cigarettát, s mikor meggyújtjuk, eltőnik a vágyunk és ebben a pillanatban elégedettek és optimisták vagyunk. – pontosan úgy mint a függıségünk elıtt. A kielégülés mégis csak átmeneti, hiszen a testünknek állandóan több nikotint kell adagolnunk, hogy a vágyat csillapítsuk. Amint végigszívtuk a cigarettánkat újból kezdjük érezni a vágyat és az ördögi kör megy tovább. Egy életen át tartó ördögi kör. – kivéve, ha Ön megállítja. A dohányzás ugyanolyan, mint amikor egy ember túl szők cipıt hord, hogy a levételénél megkönnyebbülést érezzen. Általában három fı oka van annak, hogy a dohányos ezt a folyamatot nem látja át. 1. Nem szenved egy felismerhetı testi fájdalomban. Ez csak egy olyan érzés. 2. Egy úgynevezett fordított hatásról van szó. Ezért olyan nehéz bármilyen drogfüggıségtıl megszabadulni. Csak amikor nem dohányzik az ember, akkor érzi ezt a terhes, kellemetlen érzést. – nem a cigarettát hibáztatja. Amint egyre rágyújt, megkönnyebbülést érez – ezáltal esnek abba a téveszmébe, hogy a cigaretta támaszt vagy örömöt jelent számukra. 3. A születésünk óta egy masszív agymosásnak vagyunk kitéve. Habár az életünkbıl semmi sem hiányzik mielıtt elkezdenénk adohányzást, mégsem lepıdünk meg, mikor egy fáradtságos tanulási folyamat után elkezdjük azt hinni, hogy a cigaretta élvezetet vagy biztonságot nyújt. Miért is kellene ezt megkérdıjeleznünk? Mi a ››boldog és szerencsés dohányzó közösség‹‹ tagjai vagyunk. Ezen a ponton a dohányzással kapcsolatos másik illúziót is ugyanígy fel kell hogy oszlassam. A ›› megszokás‹‹ nem létezik. A életünkben mindenféle változó szokásaink vannak, ezek közül némelyek elég örömet okoznak nekünk. Mégis egy 23 olyan szokás, mely förtelmes íző, egy vagyonba kerül, melyet piszkosnak és utálatosnak tartunk és lehetıség szerint boldogan leszoknánk róla, akkor azt lazán le kellene hogy rázzuk magunkról. Miért esik ez olyan nehezünkre? A válasz annyi, hogy nem egy megszokásról, hanem drogfüggıségrıl van szó. Meg kell tanulnunk, hozzászokni a gondolathoz. Mielıtt tudnánk, hogy miis történik velünk nem csak rendszeresen veszünk cigarettát, hanem kell hogy legyen nálunk valamennyi. Ha nem kapunk, akkor pánik uralkodik el rajtunk és idıvelhajlamosak leszünk egyre többet cigarettázni. Ez azért történik, mert a szervezetünk itt is, mint minden más drog esetében azt a tendenciát mutatja, hogy kezd a nikotin hatása ellen immunissá válni és ennek következtében egyre több nikotint kell magunkhoz vennünk. Már relatív rövid idı után nem szünteti meg a cigaretta teljesen az elvonási tüneteket, melyeket ı okoz, így egy cigaretta meggyújtása után bár jobban érezzük magunkat mint egy pillanattal korábban, de alapjában véve idegesebbek és feszültebbek vagyunk még a dohányzás ideje alatt is, mintha nemdohányosok lennénk. Ez még nevetségesebb mint a szők cipı hordása, mert egyre nagyobb fájdalom érezhetı továbbra is, miután már rég lehúztuk a cipıt. Sıt a szituáció még rosszabb, mert a nikotin gyorsan elillan a szervezetbıl mire a cigarettát végig szívtuk. Ez magyarázza, hogy egy dohányos stresszes szituációkban miért hajlik a láncdohányzásfelé. Mint mondtam, a ›› megszokás‹‹ egyáltalán nem létezik. A valódi ok, amiért minden dohányos tovább dohányzik, a benne lévı kis bestia. Folyton folyvást etetnie kell. A dohányos maga dönt, hogy ezt mikor teszi, általában a következı négy szituáció egyikében vagy ezek valamilyen kombinációjában. Melyek a következık: unalom / koncentráció - két extrém ellentét! stressz / ellazulás (kikapcsolódás, pihenés) - két extrém ellentét! Milyen csodadrog tudja hirtelen azt a hatást elérni, melyet húsz perccel ezelıtt kellett az ellenkezıjére fordítani? Ha józan paraszti ésszel végiggondoljuk, az alvástól eltekintve milyen más szituáció van még az életünkben? A valóságban a dohányzás sem az unalom sem pedig a stressz ellen nem tesz semmit, és nem segít a koncentrációban ill. a pihenésben sem. Mindez csakképzelgés. A nikotin nem csak egy drog, hanem egy erıs hatású méreg is, melyet rovarirtószereknél használnak fel. (Nézzen csak utánna a lexikonban). Egy cigaretta nikotintartalma megölné Önt, ha direkt a vénájába spriccelné. A dohány egyébként számos más méreganyagot is tartalmaz, szénmonoxidot is beleértve. Ha esetleg az lebeg Ön elıtt, hogy pipára vagy szivarra szokik át, akkor szeretném tisztázni, hogy ez a könyv a dohány mindenfajtájára vonatkozik. Az emberi test a legkomplexebb dolog a planétánkon. Semmilyen faj, még a legprimitívebb amıbák vagy férgek sem élnék túl, ha nem tudnák megkülönböztetni a táplálékot a méregtıl. 24 A természetes kiválasztódás folyamatában a testünk és az értelmünk különbözı technikákat fejlesztett ki, hogy megkülönböztessük a táplálékot a méregtıl illetve, megbízható módszereket arra, hogy az utóbbit kiadjuk magunkból. Minden ember taszítónak találja a dohány ízét és szagát mindaddig, míg maga nikotinfüggıvé nem válik. Ha Ön dohányfüstöt fúj egy állat vagy egy kisgyermek arcába, köhögni és köpködni fog. Az elsı cigarettánk elszívásakor a füst inhalálása (letüdızése) egy köhögési rohamot vált ki. Ha elsıre túl sokat dohányzunk, akkor szédülünk vagy ténylegesen testileg kellemetlenül érezzük magunkat. Ezzel azt mondja nekünk a szervezetünk, hogy : ›› Mérget adsz nekem. Hagyd abba! ‹‹ Ez az a stádium, amikor gyakran elválik, hogy dohányosok leszünk vagy sem. Az egy butaság, hogy csak testileg és lelkileg gyenge emberek kezdenek el dohányozni. Aki az elsı cigarettáját visszataszítónak találja, nagy szerencséje van, nem készül ki a tüdeje és ı egy életre meg van gyógyítva. Vagy még nincs lelkileg a fáradságos tanulási folyamatra felkészülve, az inhalálást (letüdızést) kipróbálni úgy hogy nem köhög tıle. Számomra az a legtragikusabb az egészben, hogy milyen keményen is kell dolgoznunk a függıségünkön és, hogy olyan nehéz visszatartani a fiatalokat a cigarettától. Mivel a dohányzást még mindig tanulniuk kell, mivel a cigarettát kellemetlennek találják, azt hiszik, bármikor le tudnak szokni róla. Miért nem tanulnak tılünk? De miért nem tanultunk mi is a szüleinktıl? Sok dohányos azt hiszi, hogy a dohány szagát vagy ízét tényleg szereti. Ez egy illúzió. Amikor megtanuljuk a dohányzást, megtanítjuk a testünknek, hogy érzéketlenné váljon a szaggal ill. a rossz ízzel szemben, s ezzel megkapjuk a löketünket, mint a drogos, aki beképzeli magának, hogy az injekciót élvezi. Az elvonási tünetek heroin esetében különösen erısek, ésami igazán örömöt okoz, az a szimptóma befejezésének a rituáléja. A dohányos megtanulja az érzékeit becsukni az íz és a szag ellen, hogy megkapja a löketét. Kérdezzen meg egy dohányost, aki beképzeli magának, hogy csupán azért dohányzik, mert ízlik neki a dohány: „Ha Ön a szokásos cigarettafajtáját nem kapná meg és csak egy márkát vásárolhatna, amelyet Ön nem szeret, akkor inkább leszokna?” Semmi esély. Habár eleinte rettenetes íze van , de egy kis
További Szextörténetek


2013-09-14 20:01:13

Árpi
-*-
Szia édes én már nagyon kivagyok éhezve most ha it volnál ak jól szét nyalnálak es jól szét basználak édesem á én már nem.birom


_________________________

2014-05-01 08:21:07

gyula
-*-
szétszopnám a csodás dudáid míg a puncidat basznám gyönyörû vagy kicsim


_________________________

2014-05-01 08:24:50

gyula
-*-
te kis bombacsaj már verem is miattad és nagyon jóó mindjárt elélvezek


_________________________

2014-05-01 08:30:20

gyula
-*-
ah kész vagyok tündérkém elélveztem nagyon gecis lett a két isteni melled köszi


_________________________

2014-06-16 06:28:53

mag istvan zoltan
-*-
szuper


_________________________